Paradicsom

(Lycopersicon esculentum)

A burgonyafélék családjába tartozik, így távoli rokona a paprikának, a tojásgyümölcsnek (padlizsánnak) és a krumplinak is. A paradicsom (Lycopersicon esculentum) húsos bogyótermése világszerte az egyik legkedveltebb zöldségnövény. Számtalan fajtájának változékonyságát a bogyók mérete (2-3 dkg-tól a 25-30 dkg-osakig), száma, színe, alakja adja. A legtöbb fajta bogyójának színe piros, a benne lévő likopin illetve béta-karotin mennyiségétől függően.

Bármennyire is magyaros ételnek tekintjük ma már a paprikával együtt, bizony, a paradicsom is egyike azon terményeknek, amelyeket Európa Amerikától kapott: őshazája Peru, ahol ma is közönséges, majdhogynem gyomnövény. Mexikóban kezdték el termeszteni, Amerika felfedezői hozták be Európába, majd Spanyolországból illetve Portugáliából terjedt el az egész kontinensen. Aranyos színére utal egyik francia neve, a "pomme d'ore", az aranyalma. A XVII. században Poma amoris, Liebesapfel, a "szerelem almája" néven is emlegették, mert úgy vélték róla, hogy bódulatot okoz. (A még éretlen, zöld bogyó valóban tartalmaz kis mennyiségben egy szolanin nevű szteroid alkaloidát, amely mérgező vegyület, de az érett gyümölcsben ezt már nem találjuk meg.) Magyar neve az édent idézi. Dr. Bálint György kutatásai szerint már Lippai János 1661-es kertészeti leírása megemlíti, de egészen a XIX. század végéig inkább csak az úri konyhákban tűnik fel. A paraszti háztartásokban sokáig szinte kizárólag főzve használták (lecsónak, illetve az augusztusban befőzött léből levest, szószt készítettek). Nyersen, salátának, hidegkonyhai összeállításokban való fogyasztása a XX. század második felében terjedt el.

Hatásai:

A paradicsom magas cukor és C- vitamintartalmú, rendkívül egészséges. Újra és újra fellángol a vita arról (hasonlóan a fokhagyma értisztító hatása körüli vitához), hogy van-e rákellenes hatása. A legújabb vizsgálatok szerint nem bizonyosodott be, illetve további kutatásokat igényel, hogy a hasnyálmirigyrák, petefészekrák esetében közvetlen jótékony hatása van-e. Közvetve azonban, az immunrendszer erősítésében, az emésztés segítésében, ásványi anyagtartalma folytán stb., vitathatatlan a pozitív szerepe.

Külsőleg ajánlott: A paradicsomot a kozmetikusok is ajánlják, és nemcsak belsőleg! A benne lévő enyhe savak jótékony hatásúak, így remek arctisztító pakolásnak is használhatjuk a paradicsomszeleteket vagy a gyümölcs húsát áttörve készített paradicsompürét. A be nem ért zöldparadicsomból önállóan vagy csalamádé részeként savanyúság, sőt, cukorban eltéve többfajta befőtt-különlegesség is készíthető

Hatóanyagai:

A paradicsom legnagyobb része víz, az 5-6 százaléknyi szárazanyag felét (3,3 százalék) cukor (glükóz, fruktóz) teszi ki. Almasav, ­citromsav, borostyánkősav is található benne. A paradicsom C-vitaminból átlagosan 24,2 mg-ot, karotinból 0,82 mg-ot, E-vitaminból 0,49 mg-ot tartalmaz. Ásványi anyagtartalma közül a kálium 294 mg, magnézium 20 mg, kalcium 14 mg, nátrium 6,3 mg emelhető ki. A már említett szolaninon kívül tartalmaz még egy tomatin nevű, mikrobaölő hatású vegyületet is.

Egy neves gyógyszerész, Varró Aladár Béla a múlt században összegyűjtötte a gyógyhatású növényeket. Könyvében a paradicsomot, mint hatásos vértisztító, vértolulást oszlató, vesetisztító, erősítő szert említi, amely a vértisztító és soványító kúrák elengedhetetlen kelléke és a változó korban lévő hölgyek számára különösen ajánlott. Szolanin tartalmánál fogva nem mindenki tudja nyersen megemészteni.

Az étrendkiegészítők gyógyászati célra történő felhasználása előtt feltétlenül kérje ki kezelőorvosa, gyógyszerésze véleményét, akik az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabott tanácsot tudnak adni az alkalmazható készítményekkel kapcsolatban!  A lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Forrás: HáziPatika; Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai