Mindannyian ismerjük a haldokló öreg király meséjét, aki sorra kérdezi lányait, hogy mennyire szeretik őt. A legkisebb királykisasszony úgy válaszol, hogy annyira szereti, mint az emberek a sót.

A király ezért kikergeti őt az udvarból, keveselvén a szeretetet. Amikor aztán só nélkül kezdenek főzni neki, hamarosan rájön, hogy ő is „erősen szereti a sót” és só nélkül minden ízetlen. A király megbánja, hogy elkergette legkisebb leányát és azon nyomban neki adja egész királyságát.

Felmerül a kérdés, hogy vajon valóban ennyire szeretjük-e a sót? Igaz-e, hogy szinte minden ételhez használjuk, és így napi szinten juttatjuk szervezetünkbe? Tudatában vagyunk-e összes hatásának és körültekintően alkalmazzuk-e, ennek megfelelően?

Néhány éve a „só” szó mindenki számára ugyanazt jelentette: Nátrium-klorid, más néven asztali só, amiből mindenbe, még az édes ételekbe is kell legalább egy csipet. Használata ugyanolyan egyértelmű volt, mint a fehér lisztté, vagy a finomított cukoré. Mondhatjuk, hogy egy kicsi semmiből nem árt meg.

Azonban az éves sófogyasztás egy főre jutó átlag mennyiségének alsó határa 4,3 kg. Egy 4,3kg-os sótömb az nem semmi. Ez napi minimum 12 g sót jelent(az átlag felső határa napi 20 g), az ajánlott 5 g helyett.

Magyarországon a sófogyasztás 7,5 g nátriumbevitelre tehető, ami közel négyszerese az OÉTI által ajánlott 2 g/nap értéknek. Miért is fontos adat ez?

Az átlagos és egészséges felnőtt szervezetben kb. 100 g nátrium található. A nátrium hatással van a sav-bázis egyensúlyra, az idegrendszerre, a szívre, a szervezetben található folyadék tömegére és a szervezet legfőbb elektrolitjaira.

A sóban található nátriumra és káliumra kis mértékben szükségünk van az idegrendszer működéséhez, ezért tartják többen veszélyesnek a teljesen sómentes étrendet.

Kutatások szerint azonban a túlzott nátriumbevitel szerepet játszik a különféle szívbetegségeknél és a magas vérnyomás kialakulásánál. Magas vérnyomásban szenvedőkről gyakorta derül ki, hogy szeretik a sós ételeket, gyakran utánsózzák menüjüket.

Graham MacGregor, aki azon brit mozgalom vezetője volt, amelynek eredményeként sikeresen csökkentették az élelmiszeriparban fölhasznált só mennyiségét, hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok területén a sózás visszaszorításával évente 150 000 szívrohamot és agyi katasztrófát lehetne megelőzni. Tetemes számok ezek, amikre érdemes odafigyelni.

„A (mesterséges) só szervetlen anyag, izgató és mérgező hatású.” Dr. Shelton
A konyhasó ugyanakkor a vese egyik fő ellensége is. Az egészséges vese napi 4-5 mg szervetlen sót tud kiválasztani. Ennél jóval többet juttatva szervezetünkbe, az lerakódik és kőképződéshez, meszesedéshez vezet. A veseműködés segítése érdekében kerülni kell az ajánlottnál nagyobb mennyiségű só-bevitelt!

A szervetlen só ráadásul vizet köt meg, akadályozza a húgysav kiürülését, rabolja a kálciumot, károsítja az idegrendszert. A zöldhályognál, bőrkeményedéseknél és az időskori elbutulás megjelenésénél is szerepet játszhat.

Mit tehetnénk mégis, ha nem szeretnénk „sótlan” életet élni?

Szerencsére néhány éve hazánkban is elérhető a mesterséges sónak egy jóval egészségesebb alternatívája, a természetes Himalája kristálysó.

A Himalája sót úgy is emlegetik, mint az egészséges sót, a lúgosító sót, vagy éppen az élet sóját! A NaCl mellett más fontos anyagokat is tartalmaz, ráadásul különleges tisztasággal bír.

Modern biofizikai kutatások foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy egy anyag kristályszerkezete hogyan befolyásolja a pusztán a molekula szerkezetéből adódó kémiai hatásokat.

Használatakor azonban ugyanúgy ajánlott mértéket tartani!

forrás: noinetcafe.hu