Vitaminspecialista - A francia paradoxon és a Rezveratrol

Kategóriák

Gyártók

AZ EGÉSZSÉGRE VONATKOZÓ ÁLLÍTÁSOKKAL KAPCSOLATBAN

A 37/2004 (IV. 26.) EU-s rendeletben foglaltak szerint az étrend-kiegészítők nem alkalmasak betegségek és a szervezet működési zavarainak gyógyítására, nem helyettesítik a megfelelő szakorvosi diagnózist és a gyógyszeres kezelést. Ennek megfelelően a termékek jelölése, hirdetése nem állíthatja, vagy sugallhatja, hogy azok betegségek megelőzésére, kezelésére alkalmasak. A megfogalmazott állítások kizárólag a hatóanyagok (és nem a termék) élettani hatásaira vonatkoznak, és a vásárlók általános tájékoztatását szolgálják. Napjaink tudományos vizsgálatainak eredményeit összegzik a hatóanyagokkal kapcsolatban, feltüntetve a vonatkozó tudományos publikációt, ill. klinikai vizsgálatot, ahol az állítást megfogalmazták.

TOVÁBB >>

---------------------------------

AJÁNLD
WEBÁRUHÁZUNKAT!

Ajánld webáruházunk barátaidnak és mi barátonként 500 Ft-al honoráljuk ezt neked!
(sőt ajánlásod miatt ők is kapnak 500 Ft kedvezményt!)
Mindketten jól jártok!
(regisztrált vevőnk kell légy ajánláshoz) RÉSZLETEK ITT.

-----------------------------

HÍRLEVÉL

Amennyiben szeretne tanácsokat kapni egészségének megóvásához, kérem adja meg nevét és email címét!

---------------------------------

HŰSÉG PROGRAM

Minden vásárlásod után 2% jóváíródik a fiókodban.
(az akciós termékek esetén is!)
Minden 100 Ft után 2db Pont. 2db Pont = 2 Ft

(A pontjaidat bármikor levásárolhatod, nincs vásárlási limit. Összegyűlt hűségpontjaidat a Fiókod menü-ben ellenőrizheted, illetve konvertálhatod kuponná.)

A francia paradoxon és a Rezveratrol 2018-02-08

Élni szépen, egészségesen és Kincs a borban

Interjú Dr.Mészáros G. László biokémikussal

– Éveken át osztálytársak voltunk egy budapesti elemi és középiskolában és délutánonként rendszeresen nagyokat fociztunk. Aztán évtizedekig nem találkoztunk, mert te Amerikában éltél, ott dolgoztál mint tudós, mint biokémikus. Miután hazatértél, olvastam egy interjút veled egy napilapban, ahol azt mondtad, ma már a zöldségekben és a gyümölcsökben csak töredékben vannak jelen a szükséges vitaminok és ásványi anyagok, ezért ezeket külön pótolni kell. Mi történt?

– Az történt, hogy valóban eltűnőben vannak a hatóanyagok. Az amerikai USDA, illetve egyetemi vizsgálatok az USA-ban és Franciaországban azt látszanak igazolni, hogy az utóbbi hatvan-nyolcvan évben jelentősen kisebb lett a zöldségek és gyümölcsök vitamin- és ásványianyag-tartalma. Egy Gilbert nevű biokémikus, akivel a kilencvenes évek elején találkoztam, s akivel abból az apropóból kezdtünk el beszélgetni, hogy kiderült, magyar vagyok, mivel ő korábban Szentgyörgyi Albert nyomán kezdett el foglalkozni a C-vitaminnal az UCLA-n, egy érdekes felismeréséről számolt be. Szentgyörgyi klasszikus eredményeit próbálta megismételni azzal, hogy lement a boltba, vett paprikát és megmérte benne a C-vitamin-szintet. Majd elővette a szakirodalmat, hogy mennyi C-vitaminnak illik lenni a paprikában és azt találta, hogy – te jóisten! – a negyede-tizede van csak benne. Lement a boltba, megint vett paprikát és megint ugyanezt találta. Ekkor elment és vett úgynevezett biopaprikát és kiderült, hogy abban valóban annyi C-vitamin van, mint amennyit Szentgyörgyi Albert kimutatott hetven évvel korábban. Ha jól emlékszem, ez volt az első komoly adat arra vonatkozóan, hogy a tömegtermesztett zöldségekkel valami baj van. Ezt számtalan vizsgálat követte és kiderült, hogy valóban baj van… A tudomány ezzel párhuzamosan rohamtempóban derítette fel, hogy miképpen kell helyesen táplálkoznunk, és az FDA-nak, ami a magyar OÉTI-nek, illetve OGYI-nak megfelelő intézmény Amerikában, az lett a feladata, hogy figyelve a tudományos szakirodalmat, irányelveket fogalmazzon meg úgy ötévente. Az FDA az úgynevezett „ételpiramist” ezért máig rendre felülvizsgálja és közli az újabb és újabb piramisokat. Eszerint tudjuk, hogy nagy mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt kell enni, viszonylag kevés húst, viszonylag sok összetett szénhidrátot, de semmi esetre sem cukrot, és minimális mennyiségű zsírt. Tudjuk, például, hogy körülbelül mennyi C-vitamint kell elfogyasztani naponta. Tudjuk azt is, hogy ezt milyen forrásból lehet beszerezni. Figyelembe véve, hogy ténylegesen mennyi van belőle az egyes zöldségekben, gyümölcsökben, sajnos az jön ki, hogy nagyon keményen megterhelné egy átlagos jövedelmű ember pénztárcáját, ha a szükséges mennyiséget zöldségből és gyümölcsből minden nap megvenné a szupermarketban.

– Ezernyolcszáz-kétezer forintról beszéltél. Hogy annyit kellene elkölteni e célra naponta.

– Valahogy úgy. Bár régen volt, amikor ennek utánaszámoltam.

– Van mód egyáltalán ma egészségesen táplálkozni?

– A tömegtermelt élelmiszerekből szerintem nincs. Ezért is egyre népszerűbbek az étrend-kiegészítők.

– Egy beszélgetéssorozat nyitó részében vagyunk, amelynek célja az, hogy a Demokrata olvasóit meggyőzzük, érdemes egészségesen táplálkozni, mert szebb és jobb lesz az életünk. Erre szövetkeztünk veled, két régi osztálytárs, amikor pár hete létrehoztuk a Patika Natúra vállalkozást, ami a te találmányod, s a Demokrata is csatlakozott hozzá. A cél tehát az, hogy méltányos áron és kifogástalan minőségben jussanak olvasóink azokhoz az ételkiegészítőkhöz, amikre az emberi szervezetnek feltétlenül szüksége van, de a mai táplálékokban már nincsenek bent, vagy csak hiányosan. A Demokrata dolga lesz e hatóanyagok bemutatása és terjesztése. A te dolgod pedig, hogy elmagyarázd nekünk, mire és miért van szükségünk. Úgyhogy vágjunk is bele. Mivel kezdjük?

– A legismertebb példával. Az omega-3 zsírsav eltűnt az étrendünkből. Ennek óriási nemzetközi szakirodalma van, az emberek mégis keveset tudnak arról, hogy miért van szükségünk rá.

– Miért?

– Azért, mert ezek olyan zsírsavak, amelyekre gyakorlatilag éppúgy szükségünk van, mint a vitaminokra. Például ha egy áldott állapotban lévő nő rendszeresen omega-3 zsírsavban dús ételt fogyaszt, akkor a gyereke statisztikailag bizonyítottan okosabb lesz. Nem viccelek…

– Szóval, ha egy kormány úgy dönt, hogy minden állapotos nő ingyen jut omega-3-hoz, akkor felnő egy intelligensebb generáció?

– Igen, az ismert adatok alapján ezt remélhetjük. Mellesleg ez a gondolat nem is olyan új, hiszen gyerekkorunkban kaptuk a csukamájolajat, ennünk kellett, ha tetszett, ha nem…

– Én speciel szerettem…

– …És ha jól emlékszem, ez mindenkinek járt kedvezményesen, bár nem abból a célból adták, hogy okosabbak legyünk. Az omega-3 azonban idővel szinte teljesen eltűnt az ételeinkből. Ha például valaki argentin vagy új-zélandi marhahúst vesz, ami persze rettenetesen drága, nagyobb mennyiségű omega-3-hoz jut, mert az argentin és az új-zélandi marha nem istállóban nőtt fel, hanem kint legelt a mezőn. Az átlag marhahúsban azonban nincs. A kaposvári egyetemen végeztek egy vizsgálatot, és kiderült, hogy a hagyományosan tenyésztett marha húsában gyakorlatilag már nincs omega-3, de a legeltetett szürke marháéban igen, és az is kiderült, hogy a ridegen tartott mangalicáéban is van elég, amíg az ólban tartott sertésében viszont jóval kevesebb. Egy angol egyetemi csapat pedig kiderítette ugyanezt a gyári csirkéknél. Vagyis, a csirkében, amit megveszünk a szupermarketben, abban már nincs benne ez a létfontosságú anyag.

– Ez a várandós anyákon túlmenően miért fontos az emberi szervezetnek?

– Mert például a plazma omega-3 szintjével fordítottan arányos az artériák merevsége. Vagy mert a rákbetegség előfordulása is alacsonyabb kellő mennyiségű omega-3 jelenléte esetén. Kezdjük megtanulni, hogy vannak úgynevezett degeneratív betegségek, amelyek kialakulása nagymértékben függ az életmódtól, a környezettől és a tápláléktól. És a tapasztalatok alapján e degeneratív betegségek megelőzésében az omega-3 segít.

– Meggyőztél. Beszéljünk két másik hatóanyagról. A rezveratrolra és a flavonoidokra gondolok. Ezek miért kellenek?

– A flavonoidok egy hatalmas, a természetben – elsősorban gyümölcsökben – előforduló vegyületcsalád; több ezer tagja van. Van köztük mérgező, de van köztük számunkra hasznos is bőven. Először Szentgyörgyi izolált néhányat és elnevezte őket P-vitaminnak. Utalva fontosságukra. Újkori karrierjük úgy kezdődött, hogy a hetvenes években egy francia biokémikusnak feltűnt néhány kanadai indiánok által gyakorolt gyógymód. Megfigyelte például, hogy egy kanadai indián törzs tagjai valamiért rendszeresen őrölt fenyőfakérget kezdtek enni tél elején. Mintát vett, vizsgálni kezdte, és talált is ebben a fenyőkéregporban olyan hasznos flavonoidokat, amelyeket elkezdett behatóbban vizsgálni. Azt tapasztalta, hogy enyhén csökkentik a vérnyomást, segítenek kialakítani az optimális lipid profilt, tehát csökkentik az úgynevezett rossz, azaz az LDL-koleszterint és növelik a jót, a HDL-koleszterint. Azóta az is kiderült, hogy az artériákat valóban jobb állapotba hozzák; mintha megfiatalodnának tőlük. És nem utolsósorban, nagyon hatékony antioxidánsok…

– És a rezveratrol?

– Az még izgalmasabb. Borban, helyesebben a szőlőben van, és a borkészítés technológiájának függvénye, hogy a borban mennyi jelenik meg. Általában a vörösborban van több, egyszerűen azért, mert a vörösbor szőlője hosszabb ideig van a kádban a seprőn, így kioldódhat a rezveratrol is. Mi azt találtuk, hogy nálunk a villányi borokban van a legtöbb rezveratrol. A francia, a spanyol és egyes olasz vörösborokban pedig még több van. Az anyag felfedezéséhez az úgynevezett francia paradoxon jelensége vezetett el. Megállapították ugyanis, hogy az infarktus előfordulása arányos a zsírkalória bevitellel, amit egy, a hetvenes évek végén készült, nemzetközi vizsgálat igazolt példásan: vannak országok, ahol nagyon sok zsírt fogyasztanak, például mi, magyarok, a németek, a dánok, de a franciák is, míg egyes mediterrán népek lényegesen kevesebbet, illetve hogy a zsírfogyasztással arányos a szívinfarktus előfordulási aránya országonként. Franciaország azonban kilógott a sorból; az infarktusos megbetegedések száma náluk az egyik legalacsonyabb volt európai viszonylatban, miközben pedig viszonylag sok zsírt fogyasztanak. Innen jön a „francia paradoxon” elnevezés, és rögtön adódott a gondolat, hogy nyilván a franciák átlagosan magas vörösborfogyasztása lehet a magyarázat, és azonnal vizsgálni kezdték a vörösbort. Ma már több ezer tudományos publikáció bizonyítja, hogy ez tényleg így van, tényleg a vörösbor a paradoxon legvalószínűbb oka, és azon belül is egy rezveratrol nevű vegyület. Később az derült ki egy nagy, több mint harmincezer fős németországi vizsgálatból, hogy akiknél minimum 3 milligramm rezveratrolt bevisznek naponta, azoknál durván 85 százalékkal kevesebb az infarktus előfordulása, mint egy kontroll populációban. Erre föl számtalan más vizsgálat is készült, például kiderült, hogy kísérleti állatoknál a kiprovokált infarktust is nagy eséllyel ki lehet védeni, meg lehet előzni vele. Ha rendszeresen rezveratrollal etettek patkányt, akkor hiába manipulálták, nem lehetett nála infarktust előidézni. Aztán jött egy kutatócsoport a Harvard egyetemről, akik megtaláltak egy gént, a SIRT 1-es gént, amiről meg az kezd kiderülni, hogy ez valamiféle csúcsgén, aminek valószínűleg az a szerepe, hogy minden jól, optimálisan működjön bennünk. Tehát ha ez a gén aktiválódik, akkor szinte minden élettani paraméterünk jobb.

– És a rezveratrol ezt aktiválja?

– Igen. Azóta például az is kiderült, hogy kinek mennyire merev vagy sem az artériája, az ennek a génnek az aktivitásától (is) függ. Vagyis akinél ez a gén aktív, annak úgymond fiatalok az erei, akinél meg nem, azoknál öregek, meszesednek.

– De mi lesz azzal, akinek már öregek az erei?

– Az érelmeszesedés sokfázisos, hosszan kialakuló betegség, amit több éven át előz meg egy olyan állapot, amikor még, úgy tűnik, nincs kalciumlerakódás. Az alapvető probléma a folyamat elején az, hogy az erek elveszítik tágulóképességüket. Úgy tűnik, hogy az érelmeszesedés folyamatában ez az első lépés. Ha tehát ezt a lépést helyre tudjuk hozni, márpedig úgy fest, hogy tudjuk, akkor azt várhatjuk, hogy az erek szabályosan magukhoz térnek. Vannak jelek, vizsgálati eredmények, amelyek alapján jogos ez a várakozás.

– Néhány éve Pécsett egy nagyszabású vizsgálatot végeztetek el a rezveratrollal. Egészen más témában…

– A pécsi egyetemen dolgozik egy nagyon tehetséges csapat dr. Wittman István vezetésével, akik feltételezték, hogy talán éppen a SIRT 1-es gén kapcsán a rezveratrol a 2-es diabétesz, közismertebb nevén az időskori cukorbetegség létrejöttét is megakadályozhatja, illetve akár vissza is fordíthatja a károsodást. Kiderült, hogy a feltételezés igaz: a rezveratrol valóban segíti a 2-es diabeteszes betegeket; sőt talán vissza is fordítja a betegséget. A vizsgálattal egy másik célunk is volt. Nevezetesen, hogy meghatározzunk egy hatékony rezveratroldózist, hiszen az irodalomban, amelyben még nem álltak rendelkezésre humán adatok, nagy volt a kuszaság.

– Mennyi jött ki?

– Napi tíz-húsz milligramm.

– Vörösborból ehhez mennyit kell inni?

– Túl sokat, naponta több litert. Ezt nem ajánlom.

– Beszéljünk még egy érdekes szerről. Az újságírók is meglehetősen stresszes életet élnek, az elmúlt húsz évben nekem is jutott belőle rendesen, amiből az következett, hogy olykor-olykor ingerültebben reagáltam dolgokra, mint kéne, ahogy mondani szokás, csip-csup ügyek miatt is fojtogatott a keserűség. Ez zavart, de nem tudtam mit kezdeni vele. És akkor ajánlottál valamit, ami szabályosan elfújta a rossz hangulatot.

– A Biblia aranygyökérnek nevezi. A növény latin neve Rhodiola rosea. E növénynek a gyökeréből kinyerhető szert a hetvenes évek óta ismerik, de volt egy kis gond vele, éspedig az, hogy szovjet tudósok publikálták a hatásait először, így a tudományos világ fenntartásokkal fogadta.

– Talán nem véletlenül…

– Bizonyára. Ám akadt egy-két amerikai tudós, aki azt mondta, gyerekek, mi van, ha az oroszok nem hazudnak? És utánanéztek a dolognak. Kiderült, hogy az oroszok tényleg nem hazudtak, sőt az is kiderült, hogy ez volt az egyik titkos fegyverük, amit világversenyeken a sportolóiknak adtak, mert biokémiai eszközökkel a stresszválaszt képes karbantartani. Segítségével nem tudjuk elfecsérelni az energiáinkat rossz irányba, nem terhel bennünket a stressz, ezért jól tudunk koncentrálni. Azért tudunk olyan magasra ugrani, mint az edzésen, mert nem bénít a lámpaláz. Sőt időközben megállapították azt is, hogy a mentális és a fizikális funkciók tizenöt-húsz százalékkal is javulhatnak. Aztán az is kiderült, hogy antidepresszánsként is használható bizonyos esetekben, és például Svédországban vérnyomáscsökkentésre is használják. Ha valakinél fölmegy a pumpa, akkor ez leviszi.

– Visszatérve a rezveratrolra, igaz, hogy meghosszabbította kísérleti állatok élettartamát?

– Igen, igen, ezt a Harvardon állapította meg a Sinclair-munkacsoport. Különböző állatoknál nézték a hatást. Alacsonyabb rendű állatoknál lényegében véve megduplázta, rágcsálóknál 30-40 százalékkal megnövelte az élettartamot, ami annak tudható be, hogy kevésbé használódik el a szervezet a rezveratrolnak köszönhetően.

– Az emberre is igaz lehet ez?

– Mert hát ki nem szeretne százhúsz évig élni?… Erre még nincs adat, de egy személyes élményemet elmondom. A fiaim, akik Amerikában maradtak, huszonéves korukban járnak, amikor az ember teljesítőképessége a csúcson van. Ráadásul mindkettő sportol, remek kondícióban vannak. Amikor meglátogatnak, rendszeresen biciklitúrát teszünk a környéken, mert sík a terep és szép. Öt évvel ezelőtt állandóan kiabálnom kellett utánuk, hogy várjanak már meg, de amikor tavaly nyáron itt voltak, gond nélkül tartottam velük az iramot. Nemrég egy amerikai szaklapban jelent meg, hogy íme, van egy szer, ami ugyanazt a hatást idézi elő, mintha mindennap lejárnánk súlyzózni egy konditerembe… A rezveratrolról beszélek… Bencsik András

Kincs a Borban

– Milyen eredményeket hoztak a borban található hatóanyagokkal kapcsolatos kutatások?

– Több ezer tudományos közlemény foglalkozik e témával. Ezekből egyértelműen kiderül, számunkra igen sok hasznos hatóanyagot tartalmaznak a borok, különösen a vörösborok. Egy huszonötezer főből álló betegcsoportot körülbelül tíz éven át vizsgáló dán tanulmány szerint míg a moderált alkoholfogyasztás sörből vagy pálinkából nincs különösebb hatással az egészségünkre, addig a napi 3-5 deci bor elfogyasztása húsz-harminc százalékkal csökkenti a szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedésekből eredő halálozás rizikóját. Ezek az adatok már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy kijelenthessük: a borban valóban van igazság, sőt bőven van benne vitalitás is. – Milyen hatóanyagait ismerjük a bornak?

– A borban feltehetően több tucat hatóanyag található, ám ezek közül csak néhánnyal kapcsolatban tehet a tudomány határozott állításokat. Ilyenek a különböző flavonolok és származékaik, valamint a rezveratrol, amelynek viszonylag alacsony dózisban is rendkívül kedvező élettani hatásai vannak, káros mellékhatások nélkül. Állatkísérletek, illetve sejt- és szövettenyészeteken végzett vizsgálatok bizonyítják ezt, a rezveratrol esetében az ilyen vizsgálatok száma már megközelíti a négyezret.

– Mi a helyzet a humán vizsgálatokkal?

– A rezveratrollal kapcsolatosan négy említésre méltó humán vizsgálat adatai állnak rendelkezésre, amelyeket normál dózissal végeztek, leszámítva persze azt a 6-8 vizsgálatot, amelyek a rezveratrolszedés pharmakológiájával, illetve biztonságával foglalkoztak. A négy komolyan vehető humán vizsgálat közül az egyik magyar vonatkozású, több éven át folyt a pécsi egyetemen, 2011-ben fejeződött be. Egy hónapon át napi 10 mg rezveratrolt adtak a kísérletben résztvevőknek, amelynek két hét után látható volt a jótékony hatása: csökkentette az inzulinrezisztenciát 2-es cukorbetegségben szenvedőknél. E humán vizsgálat számomra legizgalmasabb eredménye, hogy a rezveratrol antioxidáns hatása – amelynek talán betudható az inzulinrezisztenciát csökkentő jótéteménye is – nem magyarázható közvetlen antioxidáns, azaz szabadgyökfogó hatással, épp a vizsgálat alatt használt alacsony dózis okán: jóval több szabadgyököt semlegesít, mint az elvárható lenne, ha közvetlen antioxidánsként működne. Azzal azonban magyarázható, hogy a rezveratrol feltehetően olyan folyamatokat aktivál a szervezetben, amelyek segítik a szabadgyökök elleni önvédelmet. Az említett vizsgálatok eredményei, ideértve a pécsit is, tehát igazolják, a rezveratrol 8-30 mg-os napi dózisban gyulladáscsökkentő, javítja az erek rugalmasságát, csökkenti az inzulinrezisztenciát – ez utóbbi a 2-es típusú diabétesz oka –, illetve javítja az oxidatív státuszt. Egyébként, jelenleg tizennégy humán klinikai rezveratrolvizsgálat folyik az Egyesült Államokban, több közülük már meglehetősen előrehaladott stádiumban van, biztató eredményekkel. Ezekről többet is megtudhat az érdeklődő a NIH – az USA Egészségügyi Minisztériuma – honlapján. Számos humán vizsgálat folyik például azzal kapcsolatosan, hogy a rezveratrol – az állatkísérletek erre engednek következtetni – még a rákellenes terápia részeként is szóba jöhet.

– Mennyi a normális dózis?

– Egy angol humán vizsgálat - egyszeri 200 mg-os dózisban adva a rezveratrolt - arra az eredményre jutott, hogy a hatóanyag akutan képes azonnal tágítani az ereket. Ez azért volt buta kísérlet, mert ilyen dózisban szinte bármelyik növényi polifenol megteszi ugyanezt, így például a fekete áfonyában található flavonolok. Az angolok által észlelt hatás tehát nem rezveratrol-, hanem polifenol-hatás. A fent már említett négy humán vizsgálat egyike pedig egyértelműen azt bizonyítja, hogy az erekre gyakorolt krónikus hatás kis dózisban, vagyis napi 30 mg mellett épp oly kedvező, mint a napi 100 mg dózisban. A normális dózis véleményem szerint, a komolyan veendő vizsgálatok alapján 10-30 mg naponta, amit célszerű nem egyszerre, hanem két-három adagban bevenni.

– Hol az igazság a borban? címmel cikk jelent meg június 16-án a Magyar Nemzet napilapban. Az írás idéz egy holland kutatót, aki egy 150 mg-os dózissal végzett kísérlet kapcsán azt állítja, „a resveratrol valószínűleg gazdaságosabb működésre állítja át a szervezetet (…), az eredmények azonban nem általánosíthatók minden emberre (…)” Ezek szerint másképp hat ez a vegyület bizonyos embereknél?

– A cikk címe alapján reméltem, hogy komoly igazságot tár majd fel számunkra a borral, illetve annak egy izgalmas hatóanyagával, a rezveratrollal kapcsolatosan. Csalódnom kellett: igazságok helyett magánvéleményeket, egy zavarosra sikerült riportot olvastam, amitől nem lettem okosabb, sőt az volt a benyomásom, talán nem is az igazságok feltárása volt a cél, hanem a zavarkeltés. A holland kutatótól idézett mondat első fele feltehetően igaz: az állatkísérletekből erre lehet következtetni. A mondat második fele azonban kiverte nálam a biztosítékot, ilyen ostoba mondatot kutató nem mond. Az eredmények értékelésének megvannak a statisztikai szabályai, és teljesen természetes, hogy valami az egyik emberre kicsit jobban, másokra kevésbé hat. Igaz ez mindenre, még az aszpirinre is. Ha valaki egy kicsit is érti a statisztikai analízis lényegét, illetve a tudományos eredmények prezentációjára vonatkozó kötelező szabályokat, nem mond ilyet. A másik dolog, hogy a cikk írója idéz egy ilyen vizsgálatot, de nem idézi az eddigi legalaposabb humán vizsgálatot, a pécsit. Megjegyzem, a pécsi vizsgálat megelőzte a hollandot, sőt az eredményekről annak idején még a Magyar Nemzet is beszámolt.

– És mi az igazság abban az állításban, hogy a rezveratrol aktiválta sirtuinok tehetők felelőssé a jótékony hatásért?

– A valaha harvardi professzor, Dr. Sinclair a hosszú élet titkát kutató rezveratrol-kísérletekbe kezdett. Többek közt azt találta, hogy a rezveratrol egészségesebbé teszi a szándékosan lebetegített egereket, sőt azok élettartamát is kitolja. Ő volt az, aki a rezveratrollal kapcsolatban a sirtuin sztorit elindította. Azt állította ugyanis, hogy a rezveratrol a sejtekben egy speciális enzimet, egy sirtuint aktivál, és ennek tudható be a rezveratrol már korábbról ismert minden jótéteménye. Nos, hogy a sirtuin aktiválásban igaza van-e, még kétséges, vannak közlemények, amelyek a sirtuinok ilyen élethosszabító hatását valószínűsítik, de vannak, akik ezt tagadják, így például Sőti Csaba, (Semmelweis Egyetem, Orvos Vegytani Intézet). Ami engem zavar Dr. Sinclairrel kapcsolatban, hogy úton-útfélen, például népszerű TV-műsorokban arról beszél, hogy a rezveratrolból, egy emberre számítva, több száz milligrammos dózisra van szükség naponta a tényleges hatáshoz. Azon túl, hogy a nagy dózisra vonatkozó állítása nem igaz, mert erre még saját publikált kísérleteiből sem igazán következtethetett, gyanítom, van itt valamiféle mögöttes szándék is. A rezveratrol egy természetben előforduló molekula, s mint ilyen, nem szabadalmaztatható, ezért célszerűnek tűnhetett eltúlozni a dózist. Mégpedig azért, hogy Dr. Sinclair eladhassa a kétmillió dolláros, rezveratrolt kutató cégét több száz millió dollárért egy gyógyszergyártásban érdekelt mammutvállalatnak. Ez utóbbi ugyanis nyilván abban bízik, hogy az addigi rezveratrol-eredményekből kiindulva kifejleszt majd egy rezveratrol-származékot, ami már vegykonyhájában készül, s mint ilyen, szabadalmaztatható. Mindezt alátámasztani látszik Dr. Smoliga véleménye a pennsylvaniai Marywood Universityről; ő szintén a nem szabadalmaztathatóságot látja a relatíve kevés humán rezveratrol-vizsgálat mögött. A Magyar Nemzetben megjelent vélemény, amely szerint a sirtuinok túltermelése nem nyújtja meg a sejtek élettartamát, a rezveratrol jótékony hatásait tekintve irreleváns. Erős a gyanúm, hogy a cikk írója csúsztat: nem hiszem, hogy Sőti Csaba – aki a sirtuintúltermeléses kísérleteket végezte – a rezveratrolról szándékozott valami negatív véleményt formálni.

– Vajon az emberek miben hisznek inkább? Egy adott gyógyszer hatásában, vagy a növények hatóanyagaiban?

– Ehhez két adatot fűznék: az Egyesült Államokban hatvanmilliárd darab étrend-kiegészítő tablettát vagy kapszulát fogyasztanak évente, de egyetlen olyan halálesetről sem tettek jelentést a hatóságok, amely ezekkel összefüggésbe lenne hozható. Ezzel szemben, ugyancsak az USA-ban, 2009-ben 125 ezer olyan halálesetet regisztráltak, amely valamiféle gyógyszerszedés következménye lehetett (http://www.cdc.gov). Ezen a weboldalon értesülhetünk arról is, hogy például a szív- és érrendszeri betegségekből adódó haláleseteket illetően azok kilátásai szignifikánsan jobbak, akik rendszeresen vitaminokat és étrend-kiegészítőket fogyasztanak. Az Egyesült Királyság területén végzett vizsgálat eredményei szerint pedig, annak az esélye, hogy valaki gyógyszermellékhatásokban halálozzon el, hatvanezerszer nagyobb, mint étrend-kiegészítőktől. – Ennél jobb érvet aligha tudna mondani. – De, egyet még tudok: a szintetikus gyógyszerek ötleteit mind a természet adta, még az aszpirinét is. Én egyébként körülbelül tíz éve élek étrendkiegészítőkkel, rendszeresen szedek például rezveratrolt, és eddig nem bántam meg. Szentei Anna

Dr. Mészáros G. László biokémikus-kutató 1951-ben született. 1976-ban az ELTE TTK vegyész szakán végzett. 1983-ban doktori diplomát, majd három évvel később a Harvard Egyetemen PhD-fokozatot szerzett. Tanított többek közt a SOTE-n, a Boston Biomedical Research Institute Neurokémiai tanszékén, a Texasi Orvosegyetemen, a Georgiai Állami Egyetem orvosi karán, illetve a Kaposvári Egyetemen. Kutatási témái többek közt: szabadgyökös folyamatok a mitokondriumokban, vázizom-biokémia, biofizika, szív- és érrendszer-biokémia, élettan. Díjak, elismerések: American Heart Association (kutatói díj, 2-szer), Muscular Dystrophy Association of America (kutatói díj, 2-szer), Francia Állami Kutatói Díj, A New York-i Tudományos Akadémia választott tagja, Howard Hughes Kutatói Díj. Biokémikus, kutatott és kutat, tanított és tanít számos egyetemen itthon és külföldön, jelenleg az Argina Kft. ügyvezetője és a Life Sciences Foundation (Augusta, USA) kuratóriumának tagja.