A fejes káposzta az egyik legrégebben ismert és termesztett zöldségféle, kutatások szerint már az i. e. II. évezredben ismerték és termesztették a Földközi-tenger partvidékén. Ma legelterjedtebb zöldségfélék közé tartozik, fejenként húsz kiló körüli az éves fogyasztásunk belőle. A fejes káposzta a keresztes virágúak családjába tartozik, rokona a kelkáposzta, a kelbimbó, a karfiol, a brokkoli, a karalábé, sőt a retek és a torma is.

A káposzta igen változatos módon felhasználható, hiszen nemcsak friss saláta, hanem dinsztelve (párolva) köret, kolbásszal, apróhússal leves, rizzsel kombinálva egytálétel formájában is fogyasztható, de változatos főzelék, tésztaétel, sütemény, savanyúság is készíthető belőle. Táplálkozáskutatók akkor is ajánlják a káposzta étrendbe való beiktatását, amikor nem abból készül a főétel. A káposztafélék fogyasztásakor felszabaduló glukózinolát ugyanis képes semlegesíteni a húsok sütésekor keletkező káros, rákkeltő vegyületeket, így akár egy egyszerű káposztasaláta is egészségvédő hatású lehet. A savanyú káposzta különleges előnye, hogy az erjedés során olyan savtermelő, jótékony baktériumok szaporodnak el, amelyek kedvező hatással vannak a bélflórára, megakadályozva más, káros mikrobák megtelepedését. Ráadásul a savanyítás megőrzi a káposzta C-vitamin tartalmát is, így a hordós káposzta télen is olcsó vitaminforrás. Az pedig még értékesebbé teszi, hogy az igazi savanyú káposzta ízesítéséhez hagyományosan felhasznált fűszerek (mustármag, kapor, babérlevél, bors, köménymag, torma, stb.) maguk is egyben gyógynövények is, és légúti és emésztőszervi jótékony hatásuk hozzáadódik a káposzta értékeihez. 

Mindemelett igen jó hatással van az emésztőrendszerre, segíthet helyreállítani a bélflórát. A nyers káposztalé gyorsíthatja a gyomor- és nyombélfekély regenerálódását, védheti a gyomor-nyálkahártyát. A savanyú káposzta leve alkalmas lehet emésztési panaszok, főként székrekedés mérséklésére, mert hashajtó hatású, de arra érzékenyeknél enyhén puffasztó is lehet.

Gyulladásos fogínyre jótékony hatással bír.

A népi gyógyászatban a hörghurutos megbetegedésekre használják, valamint a növény összetört vagy savanyított leveleit enyhe bőrgyulladások, bőrsérülések kezelésére ajánlották.

Nem bizonyított, de feltételezhetően antioxidáns tartalma miatt lassítja a karcinogén (rákkeltő) anyagok felszívódását a szervezetben. 

Az étrendkiegészítők gyógyászati célra történő felhasználása előtt feltétlenül kérje ki kezelőorvosa, gyógyszerésze véleményét, akik az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabott tanácsot tudnak adni az alkalmazható készítményekkel kapcsolatban! A lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. 

Forrás: HáziPatika, Wikipedia